HIDEGKÚT TÖRTÉNETE

Hidegkút község földrajzi fekvése, rövid története
a 12. századtól az 1980-as évekig


Hidegkút Veszprém megyében, a Balaton-felvidéken, Veszprém és Nagyvázsony között félúton, Balatonfüredtől északra található. Az ötutcás zsákfalu a Recsek-hegy és a Nagy-Gella mészkőkúpjai között húzódó csendes völgyben fekszik. Északon és nyugaton szántóföldek és legelők, délen és keleten erdők szegélyezik. A Balaton irányába ereszkedő völgy északi végében fakad a település címerében is megjelenő hideg karsztvizű Hármas-forrás. A környék egyik legjelentősebb vízfolyása, a Hidegkúti-Séd patak jelentette a hajdani Felső- és Alsóhidegkút közti határt.
A 12-13. században, a mai falutól 500 méterre északra, a forrás feletti területen keletkezett az első középkori település, Kishidegkút (Felsőhidegkút). Ettől délre épült a romjaiban még a 18. században is fennálló kéttornyú templom, míg Nagyhidegkút (Alsóhidegkút) nyomaira délkeletre, a rétaljadombi dűlőben bukkantak a régészek.
A településrészeket a török idők alatt többször kifosztották. Kishidegkút már a 16. század elején elpusztulhatott, míg Nagyhidegkút a 17. század vége felé néptelenedett el, a többi környékbeli faluhoz hasonlóan.
Az 1750-es évektől az akkori helyi földbirtokos Esterházyak a területre szabadmenetelű német telepeseket hívtak, elsősorban Baden-Württenberg tartományból, akiknek leszármazottai a mai napig a faluban élnek, így a település jellegét a sváb örökség adja. Kis- és Nagyhidegkút 1927-ben egyesült Veszprémhidegkút, majd Hidegkút néven.
1948-ban számtalan, magát németnek valló családot (165 személyt) köteleztek németországi áttelepülésre, 23 német anyanyelvű családot a közeli Lókútra internáltak, 137 Pozsony megyei magyart pedig betelepítettek a faluba. Bár a kitelepítettek egy része néhány év múlva visszatért (Lókútról 1953-tól), ez az esemény mind az elköltözőknek, mind a betelepítetteknek fájó emlék maradt.
1948-ban államosították a nyolcosztályos római katolikus népiskolát, 1949-ben kidolgozták a község telekkönyvezésének irányelveit. A szocialista Alkotmány életbelépésétől (1949. augusztus 20.) az ötéves és hároméves tervek szerint szervezték a falu életét.
Néhány fontosabb esemény időpontját az alábbi kronológiában tekintjük át:
1950. Kiépül a tanácsrendszer, a község telefont kap.
1951. Megalakul az első tszcs, megkezdik a kultúrház kialakítását.
1953. Fiókposta kezdi meg működését.
1955. Bevezetik a községfejlesztési hozzájárulást, a faluban buszfordulót alakítanak ki.
1956. Kisebb rendzavarások a faluban. Hat fő disszidál Nyugat-Európába, közülük ketten visszatérnek.
1958. Megkezdődnek a magánerős családiház-építések, megalakul az úttörőcsapat, újjáalakul az önkéntes tűzoltó egyesület, községi fiókkönyvtár nyílik.
1959. Hidegkút termelőszövetkezeti község lesz (92 taggal), megalakul a KISZ, megkezdik az új kultúrház építését.
1961. Az általános iskola felső tagozata Tótvázsonyba kerül, a tanulókat busszal szállítják az iskolába. Rendezik a házak tulajdonjogát, hat család lókúti házáért hidegkútit kap, nyolc család államosított házat vásárol.
1965. Megalakul a községi sportkör és az önkéntes rendőri csoport.
1969. Megszűnik az önálló tanács, megépül a község vízellátását biztosító törpevízmű.
1974. Ravatalozó épül a felső temetőben.
1976. Aszfaltozzák a Hosszú utcát és a Fő utcáig vezető útszakaszt. A falu közepén kialakítják a buszfordulót és megépítik a várótermet.
1982. A Veszprém és Vidéke ÁFÉSZ korszerűen felszerelt mini ABC-t épít, az új iskolát 25 férőhelyes óvodává alakítják, megépül a sportpálya, gázcsere telepet létesítenek.
1984. Orvosi rendelő épül.
1986. A Vörösföldek nevű dűlőben 30 építési telket jelölnek ki, ebből húsz telket a következő évben közművesítenek, tizennyolc beépítése megkezdődik.

Forrás: Hidegkuti Mihály – Hudi József: Hidegkút története

Szerk: Kredics László. Veszprém Megyei Levéltár